Traumából Életöröm Program
Itt azok szólalnak meg, akik már végigmentek az úton.
Valódi emberek, valódi tapasztalatok – és valódi változás.
Olvasd el, hogyan formálta át a program a résztvevők gondolkodását, döntéseit és mindennapjait, és milyen új szemlélettel tekintenek ma az életükre.
Klienseim véleménye a programról
A közös munkákat szerintem egy szóval tudnám leírni: HÁLA. A fogalom, az értelmezése megvolt, de az érzése csak felszínesen. Elkezdtem nyitni nem csak emberek felé, hanem más nézetek felé. A hullámvölgyeket ha jön a gödör, már talán nem olyan mélyen és sötéten látom.
Szerintem amikor a szűk környezetem veszi észre a változásomat az a külső szemmel nézendő egyik legnagyobb elismerés. Az érzéseimről nyíltabban tudok kommunikálni, már egyre tudatosabb vagyok amikor mást helyezek magam elé (ÉSZREVESZEM) és igyekszem korrigálni is ezt. Engedékenyebb vagyok magam felé, és a kronobiológiának köszönhetően , talán türelmesebb és értelmezhetőbb vagyok magamnak. A tudatosítás, a jelenben élés gyakorlatait rendszertelenül, de használom de egyre kevésbé kell visszanyúlni hozzá.
Ez az a jelenség, amit be kellene iktatni mindenhová. Iskolába, egyetemre és munkahelyre, mert sok embernek segítene megérteni Önmagát és megtalálni.
A programhoz egy újjal sem nyúlnék hisz minden az ember kezében maradhat és bármikor, bárhol elő tudja kapni és újra átvenni. Személyes kedvencem, amit szinte minden alkalommal kiemeltem a szülői tiltó parancsolatok (még mindig zseniális akármennyire is morbidul hangzik). Abszolút rugalmas volt minden.
MINDEN PÉNZT,IDŐT ÉS ENERGIÁT MEGÉRT, DE MÉG ANNÁL IS TÖBBET! Amondó vagyok, hogy minden amit magamért teszek/veszek megéri (még ha az elején elspurkodom is) de részemről egy ilyen „foglalkozás” abszolút csak hasznos tud lenni. Ari a te személyed-lényed-programod aranyat ér.
Mint fentebb is említettem, hálával és köszönettel tartozom neked (és Ancsinak is, aki mesélt rólad), mert kezd kinyílni a világ, amiről azt hittem hogy sose lesz napos!
„Motiválatlan voltam, a kapcsolataimban, Önmagamhoz való hozzáállás kapcsán és a pénzügyekben is.
Nem tudtam merre induljak el, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
Mire jutottam a közös munkánk során?
Másképp állok önmagamhoz, pénzhez, KAPCSOLATI TÉREN NEM CSAK ADOK, MÁR EL IS TUDOK FOGADNI, NEM MEGFELELNI AKAROK, FIGYELEK ÖNMAGAMRA!
Motiválom magam, elkezdtem tenni az egészségemért.
Nagyon sokat segített nekem felismerni, hogy eddig hajszoltam a pénzt és már bele fáradtam, most már a legnagyobb nyugalommal érzem és tudatosan állok hozzá, hogy teremtem a pénzt.
Most úgy érzem minden könnyebben jön, a munkáim és befektetéseim egyaránt, mert elfogadom és nem hagyom elúszni a pénzt , vigyázok a bejött összegre. Elkezdtem megszeretni a pénzt.
Elkezdtem meditálni.
Fölszabadultan érzem magam!
Megérte minden percét a program, mindenkinek, akinek elakadása van az élet bármely területén, javaslom, bátran vágjon bele!”
Ha visszaemlékszek, amikor elkezdtük a közös munkát, egy általános rossz érzés nyomasztott, dühös voltam, elkeseredett és szomorú. Úgy gondoltam, egy külső szemlélő szemével olyan jól fest az életem, de belülről egy romhalmaznak éreztem magam. És fogalmam se volt, hogyan fogjak neki rendbe rakni a dolgokat, mit kezdjek az érzéseimmel. Már fizikailag is úgy éreztem, mintha egy kőszikla lenne rajtam, nyomasztana állandóan, egyre nehezebben kapnék levegőt.
Szépen lépésről lépésre haladtunk, minden alkalommal helyére került egy-két építőkocka, a házi feladatok és meditációk során pedig még néhány. Minden egyes alkalommal jobb lett, felszabadult a lelkem egy része. Ráismertem bizonyos mintákra, programokra, amik gyerekkoromba valamiért rögzültek, majd ezen minták alapján éltem a felnőtt életem több mint húsz éven keresztül, aminek számtalan előnye mellett a hátulütői most robbantak fel. Az is tudatosult, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásáért én vagyok felelős vagy én is, hiszen hibáztathatok mást, de én hagytam, hogy Így legyen.
A tanulság az, hogy tudatosabban kell élni, tudni hogyan érzem szeretve magam, saját magam által is, és fontos hogy ezt a szeretetet megadjam, megengedjem magamnak.
A szülői tiltóparancsok megismerése sok mindenre ráébresztett, főleg a Ne légy gyerek, Ne érezz és Ne légy fontos. Megtanultam, hogyha egy szituációban ismét el kezdem érezni a keserűséget, dühöt, akkor figyeljek az érzéseimre, mi az pontosan, ami kiváltja a rossz érzést. Most már tudom, hogy szinte kivétel nélkül a Nem számítok érzése kerít hatalmába. De most már nyugodtan tudom kommunikálni, hogy mit érzek és miért. Ez sokat segít a kapcsolati feszültségek megoldásában.
A közös munkánk legnagyobb eredménye, hogy az általam megélt elkeseredett helyzetem fő eredőjét, fő problémáját sikerült megoldani, vagyis sikerült felismernem egy adott pillanatban a csillagok kedvező állását és a dolgokat a számomra kedvező mederbe irányítani. A munkámról és a munkahelyemről van szó, ami már évek óta nem töltött el örömmel és elégedettséggel. Évek óta nem találtam azt a kiutat, ami mellett a pénzügyi biztonságom is megmarad egy időre. Hiszem, hogy a közös munkánk eredményeként olyan energiákat vonzottam be, hogy az univerzum tálcán kínálta egy végkielégítéssel való távozás lehetőségét, amit felismertem, megragadtam és nem engedtem el, amíg nem láttam feketén-fehéren a papíron. Korábban sokat álmodoztam arról, hogy milyen csodás lenne, ha kapnék néhány hónapot, hogy felépítsek és elindítsak valami saját tevékenységet, ami teljesen más mint amit eddig csináltam. Ezt a lehetőséget most megkaptam!
Ha csak a csupasz számokat nézem, a programba való befektetésem többszörösen megtérült. De nem csak ennyi történt! Sokkal jobban megismertem magamat. Kiderült, hogy nem vagyok egyedül azokkal programokkal és mintákkal, ami szerint élem/éltem az életem, és megnyugtató tudni, van rá eszköz/módszer, hogy másik utat válasszak. Nyugodt és kiegyensúlyozott lettem, például teljes nyugalommal tudok nem-et mondani dolgokra, amik nem szolgálják az egészségem, a jólétem és a nyugalmam.
A programot mindenkinek tudom ajánlani, aki elakadást érez az életében, még akkor is ha igazából nem is tudja megfogalmazni, hogy mi az pontosan.
Mielőtt elkezdtük a közös munkát, nem voltam képes nemet mondani. A pénzzel nem voltam jó barátságban. Konfliktus kezeléssel voltak problémáim. Rengeteget foglalkoztam olyan dolgokkal, amikre nem volt ráhatásom, pld facebook, kommentek, “idióta autósok”, stb. Nem kommunikáltam asszertíven. Nem tudtam beosztani az időmet. Sokat idegeskedtem fölöslegesen.
Ahogy vittük végig a programot, megtanultam, hogy mondhatok nemet. Megtanultam, hogy én legyek az első, legyek kicsit “önző”. Megtanultam, hogy a pénzre másképp is lehet gondolni, mint eddig tettem, ne azt nézzem, hogy el kell költeni a fogamra pld, hanem hogy van miből, nézőpont változás! Viták során nem kapom fel a vizet, hanem elgondolkodom, hogy a másik vajon most miért mondta, amit mondott, és próbálok kicsit távolabbról tekinteni a beszélgetésre, ezért nem lesz belőle igazi veszekedés, csak vita marad. Megtanultam, hogy ne foglalkozzak olyan dolgokkal, amik csak viszik az időt, de nincs ráhatásom. Megtanultam, hogy mindig őszintén, egyenesen, és egyértelműen kell kommunikálni, mert a másik nem fogja kitalálni, hogy én mit akarok mondani, ha csak utalok rá, főleg, ha csak úgy veszem, hogy “ez mindenkinek egyértelmű”, de közben meg nem. Megtanultam, hogy a saját dolgaimat helyezzem előtérbe, és előbb mindig azokkal
foglalkozzak, minden más ráér. Már nem foglalkozom bosszantó dolgokkal, ha nem tudok rájuk hatni, elengedem őket.
Beszélgettem emberekkel, van aki szerint ez az egész hülyeség, hisz az ember tudja magáról, mi a jó neki. El tudom képzelni, hogy vannak ilyen emberek is, meg olyanok,
akik azt hiszik, hogy tudják, de mégsem. Én azoknak ajánlanám, akik hasonló cipőben járnak, mint én, hogy maguktól csak egy-egy apró szeletére látnak rá az életükben előforduló problémáikra, ezért kell valaki, aki tisztába teszi ezeket náluk!
Megérte-e a programba fektetett idő, energia?
Fúúú, hát erre teljesen egyértelműen IGEN a válasz!
Amikor először látogattalak meg nagyon magam alatt voltam, nem találtam értelmet a mindennapokban, minden kisebb megpróbáltatás nehézséget okozott és egyszerűen nem volt motivációm. Minél több alkalmat voltam nálad, annál inkább éreztem, hogy ezek a nehézségek az életemben könnyebbek lesznek. Sokkal több energiám lett, jobban éreztem magam a bőrömben, több időt töltöttem a barátaimmal és a végére sikerült szinte teljesen megismernem magamat is. Rájöttem, hogy milyen fontos a kapcsolatom az emberekkel akikkel körülveszem magam és amikor ezeket a minőségi pillanatokat beiktattam az életembe sok minden megváltozott. Azóta sokkal pozitívabban látok mindent és nem stresszelek annyit a kevésbé fontos dolgokon, élvezem az életet. Végre úgy látom a mindennapokat, mint egy új lehetőséget, nem pedig egy akadályt. Szóval nagyon köszönöm a sok segítséget, örökké hálás leszek érte.
Kedves Ari!
Eddig azért nem jelentkeztem, mert vártam, hogy Panna fejlődése milyen irányba tart és csak figyeltem.
Most viszont, hogy látom az állapot tartós megírom Neked és Hálás köszönet, hogy vele voltál az úton.
Megtanult kiállni magáért, hallattni a hangját és odébbállni olyan helyzetekből, ami nem jó neki.
Visszakaptuk a mi kedves, boldog, kiegyensúlyozott lányunkat.
Rengeteg új barátot szerzett és felszabadultan éli a tinédzser mindennapjait.
Nagyon köszönöm Neked!
Kellett egy kis idő az együtt töltött fel év után, hogy át értékeljem azt, amit ez alatt az idő alatt tanultam a programodban.
Érzem magamban a változást minden egyes nap.
Minden tanulásnak van eredménye, ahogy a program, az önfelépítés 6 hónap alatt történő sok oldás és önismeret fejlesztés tette is velem.
Eredmény született. Egy új ember lettem. Rengeteget fejlődtem ezalatt az idő alatt, és sokat lazultam is. Engedett a testem a sok görcsösségből, amit magamra szedtem ez alatt a pár 10 év alatt. 🙂
A párkapcsolatom, az anyaságom, a pozitív gondolkodás és a pénzügyi helyzetem is sokat változott jó irányba és ez nagy megkönnyebbülést adott nekem valamint biztonságérzetet.
Tényleg lentről indultam, mélyről jöttem fölfelé.
Sokat adott nekem ez a 6 hónap és hiszem hogy ez a pozitív fejlődésem kezdete, innentől csak fölfelé visz az utam.
Ezt a fejezetet az életemben már lezártnak tekinthetem bár még biztos vagyok benne hogy találkozunk és tovább haladhatok veled ezen a jól elkezdett úton. Mert az ember amíg él remél, tanul, fejlődik.
Amikor hozzad kerültem megtörve, kétségbeesve , nem láttam a fényt az alagút végén. Nagyobbik fiammal megromlott kapcsolatunk miatt és magatartás problémái miatt kerestelek fel.
A szakember, akihez járt, szembesített azzal a ténnyel, hogy nekem is tennem kell. Újra eljött az idő hogy dolgoznom kell magamon. Életem korábbi szakaszai, a velem történtek végigkísérik az életemet, de Tőled megtanultam, hogy nem kell ezt a puttonyt végig cipelnem, csak ápolnom, gondoznom kell.
3 hónapig jártam Hozzád hetente. Minden alkalommal az aktuális problémáimmal foglalkoztunk.
Mit tanultam meg?
Elengedni a dolgokat és azokat a személyeket, akik mérgeznek. Nyitottabb lettem, lett barátnőm.
A fiam is elkezdett csitulni bar ez még inkább hullámzó de a hullámok egyre ritkábban csapnak össze. Nyugodtabban kezelem, nem kiabálok annyit.
A jót kezdtem el látni benne és nem a rosszat. Egyre kevesebbszer mond nemet.
Magabiztosabbnak érzem magam, elkezdtem pénzt félrerakni.
A férjem is szépen simul hozzám, már a partneremnek érzem és nem ellenségnek, akinek előtte, mert sosem állt mellém.
Megtanultam azt is, hogy nem kérek engedélyt, hanem elmondom, hogy mit szeretnék.
A körülöttem lévők kérdezés nélkül is megjegyezték, hogy sokkal nyugodtabb kiegyensúlyozottabb lettem. Nem zizegek egyfolytában, pedig kb 500 %~on pörgök, emiatt többször hibázom. Megtanultam elfogadni, hogy nem tudok tökéletes lenni, mindenhol ott lenni és megfelelni.
Van még min dolgozni, nehéz út amin járok,elég göröngyös, de lassan haladok előre. A fiammal még közel se tökéletes minden, de hiszem, hogy lehet még egyszer ugyanolyan, mint régen. Élhetünk olyan szimbiózisban, mint az öccse születése előtt.
„Mikor felkerestelek gyakorlatilag romokban voltam: a családi életem, a párkapcsolatom, és én magam is. Úgy éreztem a gödör alján vagyok, lépcsők nélkül. Aztán te ledobtál nekem egy kötelet (amiért nem tudok elég hálás lenni), én pedig úgy döntöttem felkapaszkodom rajta.
Rendszeres találkozóink alkalmával mindig értő figyelemmel fordultál felém, sosem éreztem magam egyedül, hiszen bármikor kereshettelek. Szépen lassan, számomra észrevétlenül, elindítottál önmagam megismerésének útján, ami egy olyan embernek, akinek egész életében megmondták mit és hogyan tegyen – hát – nem egy könnyű vállalkozás.
Rengeteget tanultam magamról. Újfajta szemléletmóddal ismerkedtem meg, és a rendszeres oldások után valahogy mindig kinyílt egy-egy kiskapu, amitől egyre jobban éreztem magam.
A program megmutatta nekem, hogy más módon is lehet hozzáállni ehhez a színdarabhoz, amit életnek hívunk. Nem feltétlenül kell dráma legyen.
Persze nem mondom, hogy nem voltak nehézségek. Volt, hogy úgy éreztem egy-egy felismerés után, hogy abbahagyom, nem bírom el. Aztán nagy levegő, és mentünk tovább. És utána már mindig vártam a találkozóinkat, kíváncsi voltam, mi a következő lépcső.
A program hat hónapja elindított bennem egy másfajta gondolkodást. Rengeteget tanultam, változtam. És ahogy én változom, változik körülöttem a világ is. Klasszisokkal jobban érzem magam a bőrömben. Sokkal türelmesebb vagyok a gyerekeimmel, és a párkapcsolatom is rengeteget fejlődött. Megtanultam felelősséget vállalni, magamért, a döntéseimért.
Megtanultam máshogy hozzáállni az élethelyzetekhez, az emberekhez. Elfogadtam, hogy nem tudok mindent megváltoztatni, és nem is kell.
Számomra tökéletes volt minden. Bármikor kereshettelek, sosem éreztem magam egyedül. A kéthetes alkalmak is megoldhatóak voltak, még kisgyerek mellett is.
Én a program előtt pszichoterápián is jártam, de messze menőkig ezzel értem el a legnagyobb eredményt. „
Év elején kerestem segítséget, hogy megoldást találjak a bennem lévő aggódó gondolatokra, érzésekre.
Sokat olvastam és kerestem a lehetséges válaszokat, de egyedül már nem tudtam megoldást találni.
Ekkor találtam rád és kértem a segítséged, kezdtük el a közös munkát, amit nagyon szépen köszönök!
Sok fontos területet beszéltünk át és sok olyan látásmódot mutattál meg, ami alapjaiban változtatja meg a hozzáállásom a nyitott kérdésekhez.
Többször volt közös meditációnk, oldásunk amikor alkalmam volt újból átélni és értékelni a gyerekkorból hozott negatív tapasztalatokat, érzéseket.
Sikerült ezeket feldolgozni és már jól kezelni. Ezt nélküled soha nem tudtam volna megtenni és ez is nagyban hozzájárul, hogy pozitív irányba tereltem életünket. Nagyon sok hasznos és praktikus tanácsot kaptam tőled, ami a mindennapi élet része lett, és külön köszönet érte 🙂
A bennem lévő negatív érzések elmúltak, a lelkem kisimult! Már látom, hogy ha nehéz kérdések, feladatok előtt állok merre és hogyan cselekedjek, hogyan menjek tovább.
Még az elején tartok a tanultak alkalmazásában, ezt folyamatosan be kell építeni az életünkben, de már látom magamon és a családomon a pozitív változást 🙂
Az általad összeállított Önismereti munkafolyamattal nagyon nagy értéket teremtettél!
Kívánom, hogy másoknak is át tudd adni ezt a sok pozitív energiát amit én kaptam Tőled!
Szeretném megköszönni Neked, amit Tőled kaptam az elmúlt hónapokban:
figyelmet, türelmet, értést és megértést, őszinteséget, iránymutatást.
Ami megváltozott, fejlődött, elmúlt:
Objektívebben szemlélem a családomat, barátaimat és önmagamat. Kevésbé látom azt bennük, amit látni akarok. Inkább azt látom, ami ténylegesen bennük van. Ezért a kapcsolatunk is jobb.
Felismertem a határaimat és dolgozom azon, hogy egyre inkább meg tudjam őket védeni, ha kell. Elfogadtam, hogy nem ragaszkodhatok azokhoz, akik csak lehúznak és elveszik az energiámat. Megtanultam elengedni.
Megtaláltam magamban az erőt, ahhoz, hogy belevágjak a saját vállalkozásom építésébe, hogy merjek a függetlenség útjára lépni akkor is, ha bizonytalan a jövő.
Ennél sokkal, de sokkal többet adott nekem ez a program, de ezek a legfontosabbak 🙂
Nagyon hálás vagyok a segítségedért. A legjobb döntés volt az önismeret útjára lépni.
Mindenkinek kötelezővé tenném a programot.
“Amikor elkezdtem nálad ezt a programot, az életem apró, szétszórt morzsákból állt, melyekhez kapaszkodva próbáltam megteremteni a saját boldogságomat. De ahogy haladtam előre, egyre mélyebben értettem meg, hogy én vagyok a saját életem irányítója, a saját történetem főszereplője. Minden döntésem és érzésem bennem születik, és minden az én lényemből indul ki, majd hozzám is tér vissza. Elkezdtem valóban viselni az életemet, nem csak cipelni, és ez egy belső szabadságot adott, amit addig nem nagyon ismertem.
A decemberi én és az augusztusi én két külön világ, hiszen egy mély átalakuláson mentem keresztül, melynek során megtanultam bízni önmagamban és hinni abban, hogy a saját utamat járom. Az alkalmak során mély, lényegi témákra fókuszáltunk és egyre tisztábban éreztem, hogy a kisugárzásom megváltozott; egy erőteljes, harmonikus aurát kezdtem magam köré vonzani, amely segített határokat húzni, és egy olyan életet teremteni, ami igazán az enyém, és amire büszke lehetek felnőtt nőként.
A családommal való kapcsolatom is átalakult, fontos volt észrevennem, hogy meg kell előttük hajolnom, de ezt egy számomra kedvező, egészséges távolságból is meg tudom tenni. Az alkalmak segítettek abban, hogy tiszteljem és elfogadjam őket, de közben megőrizzem saját integritásomat és belső békémet is. Így a szeretet, amit érzek irántuk, még őszintébb és mélyebb lett, és ezt ma már könnyebben ki is tudom fejezni.
A szerelmi életemben pedig lezártam egy olyan fejezetet, amely szeretetteljes volt, de már nem szolgált engem és a jövőmet, megnyitva ezzel az utat az új lehetőségek felé.
Márciusra már olyan munkám lett, amely nemcsak anyagilag teljes támaszt nyújt, de egy olyan hely is, ahol megbecsülnek, tisztelnek, és ahol örömmel tölt el minden egyes nap.
A változás tehát nem csak belül, de kívül is megtörtént, és ezért hálás vagyok, mert megtanultam bízni magamban, hinni a saját utamban, és megőrizni a reményt, hogy mindig van új kezdet.
Köszönöm Drága Ari a sok segítő szót és gyógyító érintést, és köszönöm magamnak is, hogy igent mondtam a változásra.”