“Egyik napról a másikra lépett le Apám. Anyámmal maradtam. Ő reggeltől késő estig dolgozott, hogy megéljünk. Nem értettem mi történt. Rossz, eleven gyerek voltam, akit sokszor megreguláztak, de megérdemeltem, hisz rossz voltam. Akaratos, szemtelen.
Most itt vagyok 50 pluszosan, egy válás és egy hosszabb kapcsolatból való szakítás után. Mindent megadtam, mindent megtettem, gyönyörű helyekre jártunk, mindenünk megvolt, eltartottam, semmiben nem szenvedett hiányt, mégis elrontottam valamit. Mert elhagytak, lecseréltek….”
Kedves Férfiak, most hozzátok szólok, azokhoz, akik nem értik mi történik, miért van romokban a családi életük. Miért nem működik a házasságuk, a kapcsolatuk. Fáradtak, kiégtek, kimerültek, pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy a családnak, a gyerekeknek, a feleségnek mindenük meglegyen….
Dolgozol, sok pénzt tudsz teremteni, megkeresel mindenre bőségesen, hogy ne kelljen dolgoznia a szeretett Nő-nek, hogy ne érezd soha többet az ölelő karja hiányát….
Azon dolgozol éjt nappallá téve, hogy minél többet és többet adhass. De mégsem jó, mégsem elég.
A párod, gyermekeid Édesanyja nem dolgozik, ezt is megtehetitek. Mégsem teljes, boldog a család. Megy a veszekedés, a frusztráció, ingerültek, dühösek vagytok egymásra. Egymásra mutogattok, ki mit nem csinált meg. Ki miben nem elég jó. Elvárások, követelések, dühös civakodások közepette estére már kipurcanva és dühösen, egymásnak hátat fordítva, – jobb esetben egy ágyban – fekszetek le aludni. Még rosszabb esetben egyikőtök a gyerekkel alszik…
És nem értitek, mi történik….
Hova lett a szerelem? Hova lett a szeretet? Nem erre fizettetek be, amikor eldöntöttétek, hogy holtomiglan tart az eskütök.
Nem így képzeltétek el!
A düh, harag, sértettség alatt ott van a szeretet, a szerelem, csupán a fájdalom már akkorára duzzadt, hogy nem találjátok sehol. Nem éritek el!
Mi történhetett?
Generációkon keresztül egészen idáig az volt a dinamika, hogy a Férfi eltartja a családot, a Nő pedig az otthon melegét teremti meg. Ezek a dinamikák lenyomatként, ebben a formában, az emberekben benne van, azonban ha jól megnézed és vissza nézel szüleidre, nagyszüleidre, amire még rálátásod van, láthatod, hogy nem működött. Lehet, hogy öregségükre már gyilkolták egymást. Külön szobában aludtak, mert a szuszogásukat sem bírták elviselni egymásnak.
A tény: ez így nem volt szeretetteljes, működőképes!
Vajon mi lehet, ami valami, valamikor elcsúszott?
Akkor, ha a Férj eltartja a családot és a Nő otthon marad, eltartott helyzetbe kerül, megbomlik az egyensúly. Felborul a két fél között az egyenrangú kapcsolat.
Eltartó és eltartott lesz belőlük.
És ki az, akit eltartanak? A gyermek.
Mi ennek a következménye?
Egy gyermek sem akar ágyba bújni a szülőjével…..
És egy szülő sem akar a gyerekével ….
Ezért, ha ez a helyzet már fennáll, akkor nagy valószínűséggel a Férfi máshol keresi a boldogulását, adott esetben a Nő is. Ha pedig megbékélnek a helyzettel és elfojtják ezen igényüket, megjelenhetnek fizikai betegségek úgy mint nőgyógyászati problémák – annak érdekében, hogy jogosan távol tartsa magától a Nő a „szülőjét” – avagy fordítva, Férfiaknál is, prosztata és egyéb súlyos problémák, betegségek…
Erről persze nem beszél senki, mert ugye ez tabu téma. Tabu a pénzről beszélni – ennek is megvannak a társadalom által meghatározott tévhitei – és tabu a szexről beszélni.
Szeretném, ha tudnád, hogy nem a Te hibád!
Nem Veled kezdődött! Ezt eddig nem tudhattad!
Mint azok a Nők és Férfiak, akikkel eddig együtt dolgoztam és levezettem nekik ezt a folyamatot.
Válaszreakcióként kivétel nélkül mély csend és döbbenet hatása alá kerültek:
„Atyaég, ezt így eddig ebben az összefüggésben nem is hallottam még sehol”
„Ha mindezt tudtam volna, biztos, hogy másként csinálom, de most már késő. Már nem működünk a feleségemmel. Ennek már vége”
„Bakker, nyolc évig nem dolgozott, otthon volt, én dolgoztam látástól Mikulásig. El is váltunk”
Kisfiúként a szüleid, Édesanyád szeretetét nem kaptad meg, mert sokat kellett dolgoznia, hogy el tudjon tartani? Most pedig a tudat alatti programod azt mondja, neked nem kell dolgoznod, „elhagyni engem”, ezért dolgozom helyetted is, megteremtek mindent?!
Te sem érted, csak szenvedsz! Hisz jó dolga van melletted, azt hiszed. Miközben sajnos a szeretetét kilóra megveszed! Ne tedd!
Neked, Kedves Férfi, aki most szintén döbbenten olvasod e sorokat, magadra ismersz és még szándékodban áll változtatni, most szólok
NE tartsd el hosszú távon a feleséged, ne tedd függővé a párod, gyermekeid Édesanyját, mert elcsúszik a kapcsolatotok egyenrangúsága!
Nem egyik napról a másikra, de ez lesz belőle. Kivétel nélkül!
Bármennyire hangzik furcsán ezek után, hogy Férfiak, hozzátok szólok ebben az írásban, ezt a mintát, programot Nektek is látnotok kell – mármint akit mindez megérint…
Viszont a megoldást a NŐKnél látom! Nektek látni, tudni kell ezt a mintát, de a NŐK azok, akikkel dolgozom, akiknek látni, érteni, tudni, működtetni szükséges az új „programozást” ahhoz, hogy a családi otthon melegében újra lobogjon a láng! Hogy tudjanak Titeket támogatni, segíteni ezeknek a programoknak a felismerésében, feloldásában!
Tudom, hogy Férfiként erre vágysz!
A Te dolgod, hogy hagyd, engedd, támogasd Te is őt abban, hogy akarja és képessé váljon újra lángra lobbantani az otthon melegét!
„Tudtam, hogy csinálnom kell magammal valamit, de nem tudtam, hogy mit”
„Voltam már jósnál, látónál, mindenhol is, de senki nem tudta megmutatni merre vegyem az irányt”
„Mióta veled dolgozom, én sem értem ugyan, de az én fájdalmaimmal dolgozunk, mégis változik a férjem, jobban kiáll mellettem, értem és a gyerekeimmel is jobb lett a kapcsolatom!”
„Azt hittem vége a házasságomnak, el akartam válni, már ügyvédnél is voltam, de ahogy végig mentünk veled ezen a folyamaton már látom, hogy csak bennem voltak olyan blokkok, fájdalmak, amik miatt folyamatos feszültségben éltünk a férjemmel. Most pedig már jobb a házasságunk, mint valaha is volt, újra szerelmesek vagyunk egymásba. És, hogy most jöttünk vissza 12 év házasság után a „nászutunkról” elmondhatom, hogy még soha nem töltöttünk el két hetet ilyen nagy harmóniában, szerelemben együtt”
Ilyen válaszokat kaptam azoktól a Nőktől, akikkel eddig együtt dolgoztam. Akik most már megtanulták, vagy tanulják azt a folyamatot, hogy hogyan legyenek egyenrangú társak, hogyan teremtsék meg a család, az otthon melegét anélkül, hogy feladnák ÖnMAGukat!
Mert boldog gyermeket boldog Anya nevel, boldog Nő által lesz boldog a Férfi és ezáltal, együtt, egyenrangúan teremtenek boldog családot.
Ha pedig felismerni véltél azonosságot a Ti életetekben és a fent olvasottak során és kérdésed van, kérdésetek van, írjatok rám e-mail-ben. írjátok meg, hogy mi a problémátok, kezdjünk el beszélgetni. Küldök Nektek további előadásokat, amik relevánsak a helyzetetek mentén, és ennek mentén tovább fogtok tudni lépni.