„Ha most otthagyom ezt a munkahelyet, akkor csak elmenekülök, és egy másik helyen ugyanilyen hatalmaskodó, uralkodó emberek lesznek .” – hangzott el a napokban ez a mondat egy kliensemtől és feltörtek belőlem az emlékek…
Emlékszem, a fiam első osztályos volt. Egy nap, amikor mentem érte, azzal fogadott az osztályfőnöke, hogy összeverekedett egy osztálytársával. Kérdeztem, hogy mi történt:
- Anya, nagyon csúnyát mondott rád és én ezt nem hagyhattam… – mondta. Belém kötött, meg kellett valahogy védenem magam.
A tanára szerint, mégsem szabad verekedni, minden osztálytárssal barátkozni kell, ki kell békülni! Nem lehet ilyet csinálni!
Már akkor sem igazán értettem ezzel egyet. Már azzal a résszel, hogy barátkozni kell! Muszáj!
Az tény, és megbeszéltük akkor, hogy verekedni nem szabad, viszont igen, meg kell tanulnia megvédeni magát még 7 évesen is, ahogy ő a korának megfelelően képes…
És ezt ma is így gondolom….
Arra is emlékszem, hogy óvodás volt, amikor olyan csoportba került, ahol nagyon nem érezte jól magát. Szorongott, nem evett. Egy fogadó órán össze is különböztem az óvónőkkel akkor.
El is hoztam abból a csoportból….
Egy másik csoportban a fiam kinyílt. Teljesen megváltozott. Az akkori, immáron 20 évvel ezelőtti óvónénijével a mai napig tartom a kapcsolatot, időnként még találkozunk is, egy-egy beszélgetésre, megölelgetésre.
Majd teltek múltak az évek és az általános iskolájában is történt egy konfliktus –ezt most nem írnám le részletesen – de akkor is úgy döntöttem, hogy nem hagyom őt ott abban az iskolában.
Nem küldöm be nap, mint nap az oroszlán barlangjába…. – szoktam mondani másoknak is.
Megint egy váltás történt. Amit nem volt könnyű megélni és meg is beszéltem vele természetesen. Akkor, 6. osztály után – a felvételi előtt két évvel, ahogy szokták mondani a legfontosabb időben nem kellene a változás – mégis váltottunk.
Fiam, vagy minden nap ki leszel téve a rosszindulatnak és azért maradsz ott, mert ott vannak a barátaid, vagy változtatunk és keresünk egy olyan helyet, osztályt, ahol nem bántanak többé! – mondtam. Így is lett. Évekkel később, az érettségije után is azt mondta, ez az utolsó két év volt élete legjobb két éve az általános iskolában.
Az akkori barátaival a mai napig tartja a kapcsolatot. Nem azon múlik, hogy együtt voltak-e nap mint nap….
A mai napig olyan közegben van, ahol jól érzi magát…
Több esetben találkoztam hivatásom során olyan helyzetekkel, ahol a gyerekek voltak kitéve hasonló helyzetnek. Vagy felnőttek éltek, élik úgy a mindennapokat, hogy ki vannak téve megaláztatásnak, bántalmazásnak. És mindig mondom:
Nem az a kérdés, hogy a másik miért bánt, aláz meg, él vissza a hatalmával
Az a kérdés: TE MIÉRT HAGYOD?
Félelem?
Kiszolgáltatottság?
Értéktelenség érzése?
Azt hiszed, hogy nem kaphatsz jobbat? Azt hiszed, hogy nem élhetsz jobb életet? Azt hiszed, hogy nincs más lehetőség? Hogy nincs választásod?
EZ NEM IGAZ!
Egyrészt szülőként óriási a felelősség azon, hogy a gyerekedet olyan helyre viszed, ahol nem bántják.
Másrészt tudnod kell magadnak is, hogy mindig van választásod!
Ha nem döntesz, nem választasz, akkor egyet értesz, jóváhagyod azt, ami van!
Hogy miért nem választasz? Miért nem döntesz? Miért nem lépsz?
Lehet, hogy csupán csak a gondolataid irányának megváltoztatása már nagyon sokat segíthet:
„menekülés” helyett: dönthetsz, választhatsz, hogy egyszerűen csak „távozol” olyan közegből, környezetből, ahol nem érzed jól magad
Ha azt hiszed, hogy mindig, mindenhol csak hatalmaskodók, rajtad uralkodók vesznek körül, kérdezd meg magadtól: Vajon miért kapcsolódom olyanokhoz, akik uralkodnak rajtam? Miért hagyom? Mikor és ki uralkodott rajtam gyerekkoromban?
A jelenlegi élethelyzetednek, a jelenlegi gondolkodásodnak mindig van valamilyen múltbeli tartalma, ami miatt gondolkodsz, cselekedsz úgy, ahogy. Ezeknek a mélyben meghúzódó tartalmaknak a felszínre hozása, oldása, átírása, a mély meggyőződések átalakítása a megoldás ahhoz, hogy tudj, merj cselekedni másként!
Mert szabad, lehetséges másképp csinálnod mint addig! Felismerés! Ez az első lépés a változáshoz! Változtatáshoz!
Egy biztos:
Bántalmazók addig vannak az életedben, amíg hagyod….
Menekülnöd pedig ne kelljen, merj, tudj dönteni választani, másként cselekedni! Magadért, a gyermeke/i/dért!
Megérintettek a fenti sorok? Valószínűleg igen, ha eljutottál idáig az olvasásban.
Merültek fel kérdéseid? Valami hasonlóság van a történet és a Te életed történései között? Ne tartsd magadban! Kérdezz, írj rám ! Szívesen válaszolok!
Anyáknak, Nőknek, Neked alkottam meg azt a programot, ami segít, támogat, vezet, hogy felelősségteljes és magabiztos döntéseket tudj hozni az életedben!
Még több információt az Értékes Anya program menüpont alatt olvashatsz, itt a weboldalamon, melyen keresztül lehetőséged van INGYENES telefonos konzultációs időpontot foglalni.